Karácsonyi népszokások
2009 október 18. | Szerző: Chloe Monroe
Karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelôzô hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család.
Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnalcsillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése elôzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent elôre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd elsô fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszûzô célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következô esztendôben. Még tíz évvel ezelôtt a környéki falvakban felcsendült az énekszó karácsony estéjén. Ôk voltak a kántálók. Karácsonyi énekes, verses köszöntôt hallhattak a falusiak otthonukban. Az elnevezés a köszöntô énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsôsorban a felnôttek, és inkább férfiak jártak kántálni estétôl éjfélig. A betlehemezés Jézus születésének történetét bemutató egyházi eredetû népi játék. Szereplôi általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Fôként gyermekek, fiatalok vesznek részt a betlehemezésben. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit, ezt követôen a háziak süteménnyel, esetenként borral kínálják ôket. A pásztorjárás inkább a nyugati vidékekre jellemzô. Karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát és tarisznyát viseltek, kezükben pásztorbotot tartottak. Egy kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elô, majd a végén adományokat vártak a ház urától. Regösök járták a falut december 26-tól újévig, lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bôségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyûjtô szokás volt a Gyímesekben. Aprószentek napja (december 28.) tulajdonképpen a Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. Aprószent minden fiúcsecsemô. Az Aprószentek-napi vesszôzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája, a katolikus egyház ôrzi ezt a szokást. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszôzték, hogy egészséges maradjon.
A kis gyufaárus lány
2009 október 17. | Szerző: Chloe Monroe
Gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt A kis gyufaárus lány. Szomorú történet, de valahogy mégis melegséget áraszt.
Hans Christian Andersen
A kis gyufaárus lány
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy – az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el – azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
– Valaki meghalt! – mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta “Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé.”
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
– Nagyanyó! – kiáltott föl a kislány. – Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
És egy kis könyvajánló:
Angele Sommer-Bodenburg: Hanna, Isten legkisebb angyala
Gyönyörű könyv! Egy kislányról, aki azért érkezett egy családba, hogy felolvassza édesanyja szívét!
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!
Karácsonyi dísz
2009 október 16. | Szerző: Chloe Monroe
Találtam egy nagyon kreatív karácsonyi díszt! Mutatós és könnyű elkészíteni!
Karácsonyi szívecske-dísz
1.) Néhány szem pisztácia elfogyasztása után gyűjtsük össze annak héjait! Aranyszínű lakkfilccel, illetve temperával fessük be ezeket!
2.) Vágjunk ki egy félbehajtott keményebb papírból egy kb. fél cm. széles szív formát!
3.) Ragasszuk fel rá szépen sorban az arany héjakat a következőképpen: a héjak alsó peremét vékonyan kenjük be erősebb papír ragasztóval, helyezzük rá a szívre, majd várjunk a teljes száradásig!
4.) Vékony, csillogó csomagolószalaggal tekerjük körbe a szívet a héjak közti részeken átvezetve! A szalag elejét, illetve végét cellux-szal rögzítsük a szív hátuljához!
5.) Vágjunk ki papírból 4 db. gyertya formát, színezzük ki, majd ragasszuk a szív hátuljához a képen látható módon!
6.) A gyertyák aljához egy-egy kisebb csomagolódíszt is rögzíthetünk, így még mutatósabb lesz a díszünk.
7.) Legvégül erősítsünk a szív hátuljára vékony akasztózsinórt! Kész is a mutatós karácsonyi dísz!
Érdekesség
2009 október 15. | Szerző: Chloe Monroe
Hideg van. Fúj a szél. Megjött a tél! Elérkezett a sapka, sál és kesztyű ideje! Jól esik ilyenkor otthon lenni, iszogatni a forró teát. Találtam egy érdekes leves receptet. Ezekben a hideg időkben felmelegít minket és az íze és illata a karácsonyt idézi bennünk, ami napról-napra egyre közelebb lesz hozzánk!
Karácsonyi fahéjas almaleves recept
Hozzávalók:
1 kg savanyú alma
2 dl tejföl
3 dkg liszt
őrölt fahéj
só
cukor
citromlé
szerecsendió
Elkészítés:
Az almát meghámozzuk kimagozzuk és felkockázzuk. Ezután feltesszük fõni egy lábosba, másfél liter hideg vízbe. Ízesítjük a fahéjjal, ízlés szerint sózzuk, cukrozzuk, és kevés citromlével pikánssá tesszük. Felforraljuk, majd levesszük takaréklángra.
Ha az alma megpuhult, egy kis tálban külön elkeverjük a lisztet a tejföllel, és ha elég sima néhány kanállal kimerünk a forró levesből és ezzel behabarjuk a levest. Melegen tejszínhabbal és õrölt fahéjjal valamint kevés szerecsendióval tálaljuk az ünnepi asztalra.
Ha a habarásba teszünk egy zacsi főzős vaníliapudingot még krémesebb lesz.
Elkészítési idő: 35 perc
Szaloncukor!
2009 október 14. | Szerző: Chloe Monroe
Gondolom mindenki szereti a csillogó papírba bújtatott csokibevonós masszát, vagyis a szaloncukrot! Elengedhetetlen része az ünnepnek! De honnan is ered a szaloncukor? Mi is valójában? Erre kerestem válaszokat!
A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.
Pedig a fondantcukor – túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, de legfőképpen a sörbet, a fondanthoz hasonló, higított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként ismerünk.
Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben – tudtuk meg Borsódy Mihály szakértőtől.
Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben.s A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.
Aztán fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét.
Készíthetünk mi is otthon szaloncukrot, ami nem csak a pénztárcánkat kíméli meg, de kiváló családi program is lehet!
Hozzávalók:
1/2 kg cukor,
2 kanál víz
2 kanál szörp (eper, málna… vagy erős feketekávé, de tehetünk bele különböző aromákat,kakaóport vagy akár marcipánt is!)
Elkészítés:
A cukrot a 2 kanál vízzel megöntözzük és főni tesszük. Mikor már olyan sűrűre főtt, hogy cukrosodik, hozzáöntünk két kanál szörpöt ( aszerint milyen ízesitést akarunk)Még 8 percig főzzük, akkor kiöntjük porcelán edénybe és keverjük, amíg kihül. Vizes kézzel négyszögeket, golyócskékat formálunk, lapos porcelán tálra rakjuk ki és ha megszáradt selyempapírba csomagoljuk.
Tanácsok:
Ha kinyújtod 1,5 cm vastagságura, éles vizes késsel a kívánt formára vághatod.
Érdemes kipróbálni még a nagy nap előtt, hogy addigra már tökéletesen sikerüljön!
Készítsünk gyertyát otthon!
2009 október 13. | Szerző: Chloe Monroe
Ha hideg, akkor otthon, ha otthon, akkor melegség, ha melegség, akkor GYERTYA! A hideg időkben kellemes hangulatot teremt ha gyertyát gyújtunk otthonunkban. Legyen az illatos, vagy díszes a lényeg, hogy égjen! Hisz nincs is jobb, mint a gyertya lángjánál beszélgetni, álmodozni, vagy összebújni a párunkkal!
A kellemes hangulatú gyertyákat azonban otthon is elkészíthetjük. Mely kiváló díszítéshez, de szeretteinket meg is ajándékozhatjunk saját készítésű gyertyával. Én például a nagymamámat leptem meg vele két éve karácsonykor. Egy borospohárba öntöttem gyertyát. Nagyon hangulatos lett.
Szükségünk lesz viaszreszelékre, vagy viasztömbre. De az sem baj, ha egy otthon található háztartási (fehér) gyertyát használunk. A feladatunk az, hogy vágjuk apró részekre a gyertyatestet/viasztömböt, mivel így hamarabb megolvad. Vigyázzunk a kanócra, ha egész gyertyát vágunk! Az így kapott gyertyareszeléket tegyük bele egy kis edénybe. Fontos, hogy nem ezt teszzük a gázra! Keresünk egy nagyobb edényt amiben vizet forralunk, és erre helyezzük rá a kicsit és a gőz fölött olvad meg a gyertyánk. Ha már teljesen megolvadt színezhetjük vagy illatosíthatjuk is. Lehet kapni már színes gyertyareszeléket, vagy színes gyertyát, de a fehér gyertyához színes zsírkrétát is szórhatunk színezőanyagként. Illatosíthatjuk, ha szórunk bele fahéjat, vagy illóolajokat. Szükségünk lesz egy kiöntő formára. Ezt is lehet kapni hobbyboltban, de ha nincs a közelben ilyen jellegű üzlet, akár konzertvdobozba is önthetjük. De előtte szedjük le a doboz alját és tetejét. A doboz alatt fontos, hogy legyen valamilyen tál, vagy erős kartonlap. Szükségünk lesz még kanócra is, amit megvehetünk a boltban, vagy a háztartási gyertyából is kivehetjük. A kanóc végét kössük rá egy hutkapálcára vagy fakanálra és így lógassuk bele a kiöntőformába. De önthetjük a gyertyánkat pohárba vagy bögrébe, vagy cserépbe vagy amibe tetszik. Ha kiöntőformába öntjük, a formát előtte kenjük be olajjal így könnyedén kivehetjük a kész gyertyánkat, ha megszáradt. A kész gyertyát díszíthetjük decoupage-technikával, vagy festhetünk rá. Én amikor a borospohárba öntöttem, a poharat is befestettem üvegfestékkel, így még hangulatosabb lett.
Sok sikert mindenkinek a gyertyakészítéshez!
A karácsony illata
2009 október 12. | Szerző: Chloe Monroe
A jellegzetes karácsonyi illatkavalkád elmaradhatatlan része az ünnepnek. Ha ügyesen keverjük az olajokat, ünnepi hangulatot varázsolhatunk otthonunkba, és az illatok egyéb jótékony hatásait is élvezhetjük.
A karácsonyt a jellegzetes illatkavalkád is kiemeli az ünnepek sorából. Forralt bor, fűszerekkel ízesített mézeskalács, friss citrusfélék, a cukorba mártott gyümölcsök no és persze a fenyő – ez az illatözön és a gyertyák fénye mindenkiben jó érzéseket kelt, gyermekkori emlékeket idéz fel.
Az ünnepi hangulat megteremtésén kívül több pozitív hatással is rendelkeznek ezek a karácsonyi illatok. Szinte mindegyikük antibakteriális hatású, fertőtlenítik a légteret, így megóvnak a náthától és egyéb fertőző betegségektől. Gyógyhatásuk egyenként a következő – az aromax.hu alapján:
Ánizsolaj
Az ánizstermésekből kinyert illóolaj antimikrobiális, nyákoldó, köptető, szélhajtó, görcsoldó, fájdalomcsillapító, valamint ösztrogénhormon hatással bír. Alkalmazásának főbb területei a légzőszervi- és szájüregi megbetegedések, emésztőszervi panaszok, nőgyógyászati problémák és fertőzések okozta bőrbántalmak kezelése.
Citrusolajok
Nyugtató, idegrendszeri tonizáló és hangulatjavító hatásúak. A citrusolajok szobák légterének fertőtlenítésére és frissítésére (járványos időszakban leginkább a citrom-, a narancs- és a mandarin-olaj), nyugtató hatású aromafürdők készítésére, valamint kozmetikai készítmények és parfümök ható-, ill. illatkomponenseként használják.
Fahéjolaj
Antimikrobiális, fertőtlenítő (fahéjaldehid), parazita és vírusellenes, bőrvörösítő, gyulladásgátló, általános tonizáló és bélmotilitást(bélmozgást) serkentő. A fahéjolaj alkalmazásának legfontosabb területei a hűléses megbetegedések, légúti fertőzések és szájüregi gyulladások, melyeknél megfázás elleni cseppek és szájüregi öblögetők, valamint inhalálószerek alkotórészeként kerül felhasználásra.
Szegfűszegolaj
A szegfűszeg illóolaj legfontosabb hatásai: antimikrobiális,parazita- és vírusellenes, általános és idegrendszeri tonizáló, görcsoldó, gyulladáscsökkentő és helyi érzéstelenítő. Az eugenol erős antiszeptikum és tonizáns. A szegfűszegolaj alkalmazásának legfontosabb területei a légúti megbetegedések, a szájüregi gyulladások, hasmenésssel járó bélfertőzések és húgyúti fertőzések, valamint reumás eredetű panaszok és bőrbántalmak. A szegfűszegolajat szájüregi-, légúti- és reumás megbetegedések esetén öblőgetőszerek és fogkrémek, légzéskönnyítő inhaláló- és szaunaolajok, mellkasi légzéskönnyítő krémek, illetve masszázsolajok és bedörzsölőszerek formájában használják.
Lucfenyőolaj
Az illóolaj főbb hatásaiként az antimikrobiális, nyákoldó, légzéskönnyítő és bőrvörösítő (helyi vérbőséget előidéző) hatások emelhetők ki. Az illóolajat a felső- és az alsó légutak hűléses megbetegedésekor szobák, munkahelyek légterének fertőtlenítésére, valamint inhalálásra és fürdővízbe téve alkalmazhatjuk. Ez utóbbi esetben az illóolaj a kóros nyálkát elfolyósítja, így az a légutakból könnyebben eltávolítható és ennek köszönhetően javul a légutak átjárhatósága.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az illóolajok könnyen oxidálódnak, ezért gondot kell fordítani a lejárati idők betartására, illetve a hűvös helyen történő tárolására. A lejárt, régi olajok használatakor megnő a bőr irritálásának esélye!
Fenyőfa nélkül nincs igazi karácsony. A szépen feldíszített, ünnepivé varázsolt fa üde illata a friss ágvégekben és tűlevelekben található olajos komponenseknek köszönhető. A fenyő olaja többek között kámfort tartalmaz: ismerő s lehet az illata a légúti megbetegedésekben használt ínhálószerekből. Külsőleg a fenyő olajat bedörzsölőkben és tapaszokban használják reuma és ízületi gyulladások gyógyítására, de fürdő adalékok, dezodoráló készítmények kedvelt komponense is egyben.
Narancs: A narancs kellemes illata napokig érezhető, ha a fűtőtest fölött vagy egyszerűen szobahőmérsékleten a gyümölcs héját megszárítják. Az élénk színű héj néhány százalék illóolaj mellett keserűanyagokat is tartalmaz. Emiatt alkalmazzák étvágyjavítóként, gyomornedv és epetermelést fokozó növényi “gyógyszerként”. A narancshéj általában más hatóanyagokkal együtt fordul elő a patikaszerekben, és fontos tulajdonsága, hogy kivonatát kellemetlen izű gyógyszerek zének javítására használják.
Vanília: A vanília kicsit kilóg az eddig említett karácsonyi süteményfűszerek és illatok sorából, ugyanis jelentős gyógyhatás nem tulajdonítható neki. Talán sokan nem tudják, hogy a vanília egy örökzöld trópusi orchideafaj, és egyetlen a kb. 18500 faj között, amit élelmezési célokra is használnak. Ízesítésre a kb. 20 cm hosszú termés héja szolgál, amiben a domináns illatú vanillin nevű aromaanyag fermentáció során képződik. A páratlan aromához hozzájárul a terméshéjban előforduló mintegy 150 vegyület. A vaníliafagylaltban, a pudingokban és a tápszerekben lévő vaníliaillat az esetek jelentős részében a szintetikusan előállított vanillinnek köszönhető. Aki azonban ismeri a hamisítatlan, eredeti Bourbon-vanília ízét, nem elégszik meg az ipar nyújtotta “másolat”-tal. Az eredeti vanília egyesek szerint afrodiziákum (vágykeltő), mások hangulatjavító hatásúnak tartják.
Narancsos díszek
2009 október 9. | Szerző: Chloe Monroe
Ma narancsos díszek elkészítéséhez adok néhány ötletet. Mely nem csupán gyönyörű látványt nyújt, hanem az illata is közelebb hozza az ünnepet. Tudom, hogy még nincs itt a narancs “szezonja”, de az ötletet később is fel lehet használni.
Díszíthetjük narancsdíszekkel a komódot, felakaszthatjuk a fára, vagy az ajtókeretre, de akár ajándékkísérőként is adhatjuk.
Amire szükségünk lesz: vékony héjú narancs
keskeny szalag
szegfűszeg
Tekerjük a szalagot a narancs köré, keresztezzük úgy, hogy négy egyenlő részre osszuk vele a gyümölcsöt. Érdemes a kereszteződéseknél egy gombostűvel fixálni a szalag helyét, különben könnyen lecsúszik. A szegfűszeget szúrhatjuk egy vagy két sorban, karácsonyfa alakban, vagy amilyenbe szeretnénk.
Narancsból mécsestartót is készíthetünk, de ehhez egy kicsivel több kézügyességre lesz szükség. Fejezzük le a narancsot, majd vágjunk ki belőle egy mécsesnyi odút. A vágási felület szélét ugyancsak díszítsük szegfűszeggel.
Végül szeretnék pár karácsonyi filmet ajánlani, hiszen úgyis jön a rossz idő. Hangolódjunk rá az ünnepre!
Télapu 1-3.
Igazából szerelem
Négy karácsony
Vakáció New Yorkban
Holiday
Karácsonyi vakáció
Csoda New Yorkban
Jó pihenést kívánok mindenkinek a hétvégére! Hétfőn ismét jelentkezem!
Szimbólumok
2009 október 8. | Szerző: Chloe Monroe
Már csak 3 hónapunk van, hogy kellőképpen felkészüljünk a várva-várt ünnepre! Szeretnék hasznos tippeket adni, recepteket, kreatív ötleteket, hogyan készüljünk együtt az év legszebb időszakára.
Íme egy kis ízelítő:
Szimbólumok
Karácsonyfa
A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:
Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát:
“Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”Az első karácsonyfát nálunk, valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.
Angyalok
A Szentírásban, Isten küldötteiként keresik fel az embereket, vagy dicsőítve állják körül az Úr trónját. Az angyalok kilenc hierarchiája a késő antik teológiában az embertől az Istenhez való felemelkedés fokozatait szimbolizálja. A kersztény művészet az angyalokat kezdettől fogva (férfi) alakban jeleníti meg, antik római viseletben. Eleinte szárnyak nélkül, a 4. századtól jelennek meg a szárnyas angyalok, majd a késő reneszánsztól a szárny ismét eltűnik a vállukról. Az angyalok fejedelmei a hét arkangyal, a három legnépszerűbb:
1. Mikhaél az ítélkező, a gonosz legyőzője, a mennyei seregek vezére, a középkor harcias szentje. 2. Gábriel a hírhozó. Attribútuma a liliom vagy a jogar. 3. Ráfáel a gyógyító és az őrangyalok elseje.
Gyertya
A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentősszimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál.
Tiramisu
2009 október 20. | Szerző: Chloe Monroe
Nálunk szokás lett, hogy karácsonykor Tiramisut készítünk. Íme a saját recept. Ami krémesebb, mint a cukrászdába.
Hozzávalók:
500 g Mascarpone sajt
4 db tojás
10 dkg cukor
1,5 dl lefőzött kávé
3 dl tej
kakaó
Amaretto
2 csomag babapiskóta
Először elkészítem a krémet. A négy tojásfehérjét külön tálba kemény habbá verem. Egy másik tálban (lehetőleg nagyobb legyen, mivel ebben lesz az egész krém) a tojássárgákat a 10 dkg cukorral kikeverem. Hozzáadom a Mascarpone sajtot majd a tojásfehérjéhet. Jól összedolgozom. Kész is a krém. Utána fogok egy lábast, amibe beleöntöm a 3 dl tejet, a 1,5 dl kávét és elkezdem melegíteni. Hozzáadok 1 evőkanál kakaóport, 1 evőkanál cukrot és ízlés szerint Amaretto likőrt. Ne forraljuk fel, csak langyos legyen. A lébe beleáztatom a babapiskótákat éppen, hogy beszívja azt. Fontos, hogy egyszerre csak egy babapiskótát áztassunk, pár másodperc múlva vegyük is ki, mert különben szétesik. Tegyük a már áztatott piskótákat egy téglalap alakú jénai tálba. Szépen sorba. Alul legyen meg egy sor, a hézagokat fél babapiskótával pótoljuk. A megmaradt lét öntjük rá. Ezután a krémet kenjük rá. Szépen egyenlítsük ki. Majd kakaóporral szórjuk meg a tetejét. Min. fél órát hagyjuk állni a hűtőbe, hogy jól lehűljön.
Tipp: lehet két sorba is rakni a piskótát, egy sor piskóta + krém + mégegy sor piskóta + krém.
Oldal ajánlása emailben
X